A magyar bor - Archimedia

A magyar bor

Ibn Rószteh arab író X. századi krónikájában már említi a magyar szőlőtermesztést. A honfoglalás utáni szőlőtermesztés és bortermelés három dologra épült: a görög-kelta hagyományra, a római hagyományra és a magyarok keletről hozott ismereteire.

Oklevelek, dokumentumok tanúsága szerint az ezredik év táján sok helyen folyt jelentős szőlőművelés, így például Pannonhalmán, Szekszárd környékén és Budán.

Az I. világháborút lezáró trianoni béke után a szőlőültetvények közel kétharmada határainkon kívül rekedt. A borfogyasztó népesség több mint fele viszont itt maradt. Az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnésével külföldi piacaink nagy részét elvesztettük.

Bár a II. világháború utáni első években a termelés megközelítette a háború előtti évek átlagát, a szőlők minősége tovább romlott. A hibás gazdasági és politikai döntések miatt a bortermelés gazdaságilag és erkölcsileg is a mélypontra süllyedt. Az állam az 1960-as években hatalmas ráfordítással talpra akarta állítani a szőlőtermesztést, de erőfeszítését a szakértelem hiánya miatt nem koronázta siker. Rossz fajtaszerkezet, nem megfelelő terület, rosszul előkészített talaj jellemezte a frissen telepített több tízezer hektár szőlőt. Bár nőtt a termelés, az export, a minőséget elsősorban az igénytelen szovjet piac határozta meg.

A rendszerváltás – 1990 – után újabb válságot élt át bortermelésünk. Elveszítettük keleti piacaink nagy többségét, s ez túltermeléssel járt. Megváltoztak a mezőgazdasági termelés lehetőségei és feltételei.

1994 végén megszületett az új hegyközségi törvény. Ezzel remélhetőleg megindult az a folyamat, mely a fogyasztók igényességével, valamint a bortermelők tudásával és lelkiismeretességével párosulva ismét megteremti a magyar bor hajdani legendás hírnevét...

Október

Mindszent hava – Skorpió hava

Ha ökörnyál száll a levegőben, vagy a fák másodszor virágzanak, hosszú, szép ősz lesz. Zivatar esetén hideg, szeles télre számítottak a szőlősgazdák.

Október 9. – Dénes napja

A Dénes-napi időjárásból következtetni lehet a téli időjárásra.

Október 15. – Teréz napja

Teréz hagyományos szüretkezdő nap, elsősorban az erdélyi magyar borvidékeken, de Somló hegyén is. E nap környékén szokott hazánkban beköszönteni az úgynevezett vénasszonyok nyara. (A vénasszonyok nyara azt az őszi időjárási jelenséget jelöli, amikor az októberi kezdeti lehűlés után derült, napos időszak köszönt be nyolc-tíz napra.) Ilyentájt a hűvös de nem fagyos éjszakákat langymeleg, napos, kellemes nappalok követik. Ez a kellemes időszak igen kedvező a szüretelőknek és a lakodalmasoknak.

Október 21. – Orsolya napja

Orsolya nem tartozott ugyan sem a kiemelt egyházi ünnepek, sem a népi jeles napok közé, mégis van bizonyos határjellege. Kőszeg környékén hagyományosan ezen a napon kezdték a szüretelést.

Október 28. – Simon-Júda napja

Simon, Júda napja is szorosan kötődött a juhászélethez – mint az ezt megelőző Demeter-nap is. Ekkorra a nyájak behajtását mindenképpen be kellett fejezni. Amennyiben szép idő van e napon, akkor jó termésre van kilátás a következő évben. E napon szokták hagyományosan megkezdeni a szüretet legészakibb történelmi borvidékünkön, Tokajban. A középkorban a Szerémségben termelt hegyi borok voltak a legkedveltebbek, a tokaji, hegyaljai borok csak később, a 16. században váltak oly híresekké, hogy még az orosz cárok kedvenc italaként is emlegették őket. A tokaji bor jól szállítható volt a kátyus földutakon, a hosszú szállítás alatt sem tört meg, megőrizte színét, ízét, zamatát.

Részletek dr. Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig c. könyvéből