A magyar bor - Archimedia

A magyar bor

Ibn Rószteh arab író X. századi krónikájában már említi a magyar szőlőtermesztést. A honfoglalás utáni szőlőtermesztés és bortermelés három dologra épült: a görög-kelta hagyományra, a római hagyományra és a magyarok keletről hozott ismereteire.

Oklevelek, dokumentumok tanúsága szerint az ezredik év táján sok helyen folyt jelentős szőlőművelés, így például Pannonhalmán, Szekszárd környékén és Budán.

Az I. világháborút lezáró trianoni béke után a szőlőültetvények közel kétharmada határainkon kívül rekedt. A borfogyasztó népesség több mint fele viszont itt maradt. Az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnésével külföldi piacaink nagy részét elvesztettük.

Bár a II. világháború utáni első években a termelés megközelítette a háború előtti évek átlagát, a szőlők minősége tovább romlott. A hibás gazdasági és politikai döntések miatt a bortermelés gazdaságilag és erkölcsileg is a mélypontra süllyedt. Az állam az 1960-as években hatalmas ráfordítással talpra akarta állítani a szőlőtermesztést, de erőfeszítését a szakértelem hiánya miatt nem koronázta siker. Rossz fajtaszerkezet, nem megfelelő terület, rosszul előkészített talaj jellemezte a frissen telepített több tízezer hektár szőlőt. Bár nőtt a termelés, az export, a minőséget elsősorban az igénytelen szovjet piac határozta meg.

A rendszerváltás – 1990 – után újabb válságot élt át bortermelésünk. Elveszítettük keleti piacaink nagy többségét, s ez túltermeléssel járt. Megváltoztak a mezőgazdasági termelés lehetőségei és feltételei.

1994 végén megszületett az új hegyközségi törvény. Ezzel remélhetőleg megindult az a folyamat, mely a fogyasztók igényességével, valamint a bortermelők tudásával és lelkiismeretességével párosulva ismét megteremti a magyar bor hajdani legendás hírnevét...

Július

Szent Jakab hava – Oroszlán Hava – Nyár

Július 20. – Illés napja

Illés az Ószövetség legnagyobb prófétája, akit Éliás néven is ismernek. Mind a keleti, mind a nyugati egyház szentként tiszteli. A Biblia tanúsága szerint Illés, aki Áháv király uralkodása idején fellépett a bálványimádás ellen, a bálványt tisztelő király bosszúja elől bujdosni kényszerült, és ebben az időben, csodálatos módon, egy holló táplálta. Miután Isten a király bálványimádása miatt többéves pusztító szárazságot bocsátott az országra, csak Illés könyörgése adott esőt, ezzel is jelezve a próféta igazát. Illést az Isten tüzes lovak vontatta tüzes szekéren magához ragadta az égbe. Sok vidékünkön Illés szekerének nevezik a Göncölszekeret. Népi hagyomány szerint Illés, az Isten megbízatása alapján, rendet csinált az égben, ledobálva onnan a méltatlanná vált kevély angyalokat, és azóta is villámokat szór a rossz angyalokra és gonosz emberekre. A néphit szerint Illés küldi a nagy nyári zivatarokat, az égiháborút, különösen neve napja táján. Talán ezért e napon – félve a villámcsapásoktól – általában nem arattak. Amikor pedig megzendült az ég, azt mondták, „Illés hordókat gurigáz az égben…”, vagy, hogy „Illés most is a sátánnal csatázik”. A dél-magyarországi szőlősgazdák azt vallják, hogy Illés, Anna, Jakab három szeles nap. Ezeken a napokon vihar vagy szél dühöng. Ha az egyiken nem, akkor a másikon: „Illés meg Jakab Annát kergeti”, „Illés rossz, mert áldást nem hoz”. Megfigyelték, hogy bármilyen szárazság volt eddig,Illés napján megjön az eső. Eső idején azonban rendszerint zivatar fenyeget, nem is szabad e napon kint dolgozni a földeken, mert a mennykő belecsaphat az emberbe.

Július 22. – Mária Magdolna napja

A Magdalából (ma el-Mej-del a Genezáret-tónál, Tibériásnál) származó Mária Magdolnából, a bűnbánó szentből Jézus hét démont űzött ki az evangéliumok tanúsága szerint, ezután Mária Magdolna csatlakozott Jézushoz. Jelen volt a keresztre feszítésekor és halálakor, valamint a keresztről való levételekor és eltemetésénél. …A bűnbánók, a megtért bűnösök, a foglyok, az eltévelyedettek, az asszonyok, fodrászok, fésűkészítők, kertészek, kádárok, szőlészek, borkereskedők patrónája. Megvéd a szembetegségektől, a pestistől, a féregtől, és a szőlőt pusztító zivataroktól.

Július 25. – Jakab napja

A szőlőtermesztők szerint e napon abbahagyja a szőlő a növekedést, édesedni kezd. Jakab zivatart hozó kedvére utal az a megfigyelés: „Jakab, ha marokba találja a zabot, akkor szétszórja.” „A zab aratását Jakab napig be kell, fejezni, mert ami gabona Jakab-napig kint marad, az kint is veszik.” Jakab napja időre mutató nap is. A tiszta éjszaka bőség a kertben. A délelőtti időjárás a karácsonyi, a délutáni a karácsony utáni időjárást mutatja meg. Ha sok gomolyfelhő gomolyog az égen, akkor sok és nagy hóra kell számítani a télen. Ha igen fényes a nap, nagy hideg lesz, ha esik az eső, hideg lesz, ha süt a nap és esik, jó idő lesz… Jakab az első apostolok egyike és Péter mellett Jézustól kiváltságos szerepet kapott. Eredetileg ő is halász volt a Genezáreti-tónál. Egyik legelső tanítványnak szegődött, majd Jézus apostollá választotta maga mellé.

Júlis 26. – Anna napja

Anna napjára a legkorábban érő csemegeszőlők már édesedtek, zsendültek, megkóstolhatóak voltak. A gyümölcs, a szőlő, a termékenység és Anna névnapja így is összekapcsolódott. De az egyházi hagyomány szerint Anna volt Szűz Mária édesanyja, tehát Jézus nagyanyja… Anna-nap hajnala már nem oly meleg, ezért azt szokták mondani: „Anna asszony reggelre már hűvös, ne játssz vele!” Nagy eső szokott esni e napon. Mindenféle rovar, légy előjön, éppen ezért csukva kell tartani az ajtókat, ablakokat. Az Annák ugyanis kötényükben hordják a legyeket, bogarakat, és ahol nyitva találják az ajtót, ablakot, beöntik a kötényük tartalmát.

Részletek dr. Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig c. könyvéből