A magyar bor - Archimedia

A magyar bor

Ibn Rószteh arab író X. századi krónikájában már említi a magyar szőlőtermesztést. A honfoglalás utáni szőlőtermesztés és bortermelés három dologra épült: a görög-kelta hagyományra, a római hagyományra és a magyarok keletről hozott ismereteire.

Oklevelek, dokumentumok tanúsága szerint az ezredik év táján sok helyen folyt jelentős szőlőművelés, így például Pannonhalmán, Szekszárd környékén és Budán.

Az I. világháborút lezáró trianoni béke után a szőlőültetvények közel kétharmada határainkon kívül rekedt. A borfogyasztó népesség több mint fele viszont itt maradt. Az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnésével külföldi piacaink nagy részét elvesztettük.

Bár a II. világháború utáni első években a termelés megközelítette a háború előtti évek átlagát, a szőlők minősége tovább romlott. A hibás gazdasági és politikai döntések miatt a bortermelés gazdaságilag és erkölcsileg is a mélypontra süllyedt. Az állam az 1960-as években hatalmas ráfordítással talpra akarta állítani a szőlőtermesztést, de erőfeszítését a szakértelem hiánya miatt nem koronázta siker. Rossz fajtaszerkezet, nem megfelelő terület, rosszul előkészített talaj jellemezte a frissen telepített több tízezer hektár szőlőt. Bár nőtt a termelés, az export, a minőséget elsősorban az igénytelen szovjet piac határozta meg.

A rendszerváltás – 1990 – után újabb válságot élt át bortermelésünk. Elveszítettük keleti piacaink nagy többségét, s ez túltermeléssel járt. Megváltoztak a mezőgazdasági termelés lehetőségei és feltételei.

1994 végén megszületett az új hegyközségi törvény. Ezzel remélhetőleg megindult az a folyamat, mely a fogyasztók igényességével, valamint a bortermelők tudásával és lelkiismeretességével párosulva ismét megteremti a magyar bor hajdani legendás hírnevét...

Február

Böjtelő hava – Halak hava

Február még sok rossz időt, csikorgó hideget, ítéletidőt tartogat a tarsolyában. De február a farsangolás ideje is. Gyökere a pogány római Lupercalia ünnepben, a bacchanáliákban keresendő. Európaszerte nemcsak a szőlős-borosgazdák, az egyszerű földművesek körében volt általános, hanem a reneszánsz királyi udvarok kedvelt mulatságai közé tartozott. Mátyás király udvarában nagy maszkos mulatságokat rendeztek. Húshagyókedden – húshagyatkor – igazi karneváli hangulat uralkodott. A húshagyó keddi asszonyfarsang a szőlőhegyek pincéiben a Balaton-felvidéken ismert, kedves szokás volt. Ekkor az asszonyok előtt egész évben tilosnak számító borpincékbe vidám női csoportok látogattak ki délután és késő estébe tartó asszonyfarsangot tartottak. Húshagyó kedd mozgó ünnep, a farsang utolsó napja. Nevét onnan kapta, hogy régen a másnapján – Hamvazó szerdán – kezdődő negyvennapos húsvéti böjti időszak teljes hústilalommal járt.

Február 2. – Gyertyaszentelő boldogasszony

A régi rómaiaknál tavaszkezdő nap volt. Nagy ünnepséget rendeztek, a Lupercaliát. Plutótól, a sötétség istenétől elrabolt gabonaistennő, Ceres keresésére indultak gyertyás-fáklyás körmenettel. A keresztény egyház gyertyaszentelési ünneppé szelídítette ezt az ünnepet. A szentelt gyertya pedig egészség- szerencsevarázsló eszközzé vált.

Február 3. – Balázs napja

Balázs napja a magyar nyelvterületen is az egészség- és termésvarázslás, a gonoszűzés, a madárűzés, az időjárásjóslás napja. Magyarországon a szőlősgazdák a szőlejük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy Balázs védje meg a szőlőket, zavarja el ősszel, szőlőéréskor a madarakat, hogy azok ne tegyenek kárt a termésben.

Február 14. – Bálint napja

A parasztgazdaságokban ekkor már megindul a tavaszi tevékenység, mert Bálint napján megszólalnak, csivitelnek a télen helyben maradt madarak, a verebek. Ők már jelzik a tavasz közeledtét. A gazdák metszik a fákat, a szőlőt; gyümölcsfákat is ültetnek, mert hamar kihajt és megerősödik. Azonban a hideg időnek is van jele: ha Bálint napján megszólal a pacsirta, s azt mondja: „csücsülj be!”, akkor még hidegre kell számítani.

Február 15. – Fausztinus napja

Dél-Magyarország szőlőhegyein már korábban felmelegszik az idő, a férfiak nekifognak a munkának a szőlőben. A háziasszonyok számára ez a nap varrástiltó nap, amelyen nem szabad varrniuk semmit, mert bevarrják a tyúkokat, és azok egész évben nem tojnak.

Február 19. – Zsuzsanna napja

Egyes gazdák szerint csak mostantól lehet metszeni a szőlőt, hogy azon le ne fagyjon a rügy. A trágyát is lehet már hordani a földekre, elkezdődhet a készülődés a szántás-vetésre.

Február 24. – Jégtörő Mátyás napja

„Mátyás feltöri a jeget; ha nem talál, akkó csinál; ha meg talál, akko ront”. A gazdálkodók, a természet közelében élő szőlősgazdák előtt ismert volt az időjárás és a termés szoros összefüggése. Azt is mondták, ha esik az eső, akkor elveri a jég a termést, a szőlő pedig savanyú lesz.

Részletek dr. Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig c. könyvéből