A magyar bor - Archimedia

A magyar bor

Ibn Rószteh arab író X. századi krónikájában már említi a magyar szőlőtermesztést. A honfoglalás utáni szőlőtermesztés és bortermelés három dologra épült: a görög-kelta hagyományra, a római hagyományra és a magyarok keletről hozott ismereteire.

Oklevelek, dokumentumok tanúsága szerint az ezredik év táján sok helyen folyt jelentős szőlőművelés, így például Pannonhalmán, Szekszárd környékén és Budán.

Az I. világháborút lezáró trianoni béke után a szőlőültetvények közel kétharmada határainkon kívül rekedt. A borfogyasztó népesség több mint fele viszont itt maradt. Az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnésével külföldi piacaink nagy részét elvesztettük.

Bár a II. világháború utáni első években a termelés megközelítette a háború előtti évek átlagát, a szőlők minősége tovább romlott. A hibás gazdasági és politikai döntések miatt a bortermelés gazdaságilag és erkölcsileg is a mélypontra süllyedt. Az állam az 1960-as években hatalmas ráfordítással talpra akarta állítani a szőlőtermesztést, de erőfeszítését a szakértelem hiánya miatt nem koronázta siker. Rossz fajtaszerkezet, nem megfelelő terület, rosszul előkészített talaj jellemezte a frissen telepített több tízezer hektár szőlőt. Bár nőtt a termelés, az export, a minőséget elsősorban az igénytelen szovjet piac határozta meg.

A rendszerváltás – 1990 – után újabb válságot élt át bortermelésünk. Elveszítettük keleti piacaink nagy többségét, s ez túltermeléssel járt. Megváltoztak a mezőgazdasági termelés lehetőségei és feltételei.

1994 végén megszületett az új hegyközségi törvény. Ezzel remélhetőleg megindult az a folyamat, mely a fogyasztók igényességével, valamint a bortermelők tudásával és lelkiismeretességével párosulva ismét megteremti a magyar bor hajdani legendás hírnevét...

Január

Boldogasszony Hava – Vízöntő Hava

Január 1. – Újév napja

Már a rómaiak is vidáman ünnepelték a kétarcú – a múltba és a jövőbe tekintő – Janus isten ünnepét. A január elsejei évkezdetet a XIII. Gergely pápa által 1582-ben megreformált naptár általánosította. E nap időjósló, szerelmi – és esetleg haláljósló nap volt. Ha újesztendő napján szép, fényes az idő, jó lesz az esztendő.

Január 6. – Vízkereszt napja

Az egyházi naptár szerint Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése napja, az a nap, amikor Jézus Krisztus kinyilvánította születését a pogány népeknek. Ennek jelképe, hogy a három napkeleti bölcs – a három királyok – Gáspár, Menyhért és Boldizsár a Jézus születésekor megjelent betlehemi csillagot követve, uralkodónak kijáró tisztelettel hódolt a gyermek és édesanyja, Mária előtt. A katolikus egyházi szertartás szerint e napon a templomokban tömjént és vizet szentelnek – innen származik a magyar vízkereszt elnevezés. Vízkereszt a karácsonyi ünnepkör utolsó napja. Ehhez a naphoz kapcsolódik a következő időjóslás: „Ha Vízkeresztkor megcsillan a víz a kerékvágásban, nem lesz hosszú a tél.” Vízkereszt napja utat nyit a sok vidámsággal, muzsikával járó farsang időszakának is.

Január 22. – Szent Vince napja

Vince országosan ismert borvédőszent volt. Napja általános termésjóslónap. Vincét a középkortól kezdve úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját. „Ha szent Vintze napja fénylik, azt mondják a boros gazdák, hogy meg-telik a pintze, és sok jó bort várhatni.” (Száz esztendős kalendáriom – 1799.) „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince” De ki volt Szent Vince, akit védőszentjüknek tartanak a magyarországi vincellérek is? Zaragozai Vincét, a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején Valenciában vetették börtönbe, 304-ben halt vératúhalált. Csontjait Valenciában őrzik. Neve latin eredetű (Vincentinus), jelentése győzedelmes. Európában jól ismert védőszent, aki Portugália patrónusa, a vigneroni szőlőhegyeké, a német és a francia vincelléreké, tévesen a nevében levő bor (vin) szótag alapján a párizsi borkereskedőké is.

Részletek dr. Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig c. könyvéből