A magyar bor - Archimedia

A magyar bor

Ibn Rószteh arab író X. századi krónikájában már említi a magyar szőlőtermesztést. A honfoglalás utáni szőlőtermesztés és bortermelés három dologra épült: a görög-kelta hagyományra, a római hagyományra és a magyarok keletről hozott ismereteire.

Oklevelek, dokumentumok tanúsága szerint az ezredik év táján sok helyen folyt jelentős szőlőművelés, így például Pannonhalmán, Szekszárd környékén és Budán.

Az I. világháborút lezáró trianoni béke után a szőlőültetvények közel kétharmada határainkon kívül rekedt. A borfogyasztó népesség több mint fele viszont itt maradt. Az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnésével külföldi piacaink nagy részét elvesztettük.

Bár a II. világháború utáni első években a termelés megközelítette a háború előtti évek átlagát, a szőlők minősége tovább romlott. A hibás gazdasági és politikai döntések miatt a bortermelés gazdaságilag és erkölcsileg is a mélypontra süllyedt. Az állam az 1960-as években hatalmas ráfordítással talpra akarta állítani a szőlőtermesztést, de erőfeszítését a szakértelem hiánya miatt nem koronázta siker. Rossz fajtaszerkezet, nem megfelelő terület, rosszul előkészített talaj jellemezte a frissen telepített több tízezer hektár szőlőt. Bár nőtt a termelés, az export, a minőséget elsősorban az igénytelen szovjet piac határozta meg.

A rendszerváltás – 1990 – után újabb válságot élt át bortermelésünk. Elveszítettük keleti piacaink nagy többségét, s ez túltermeléssel járt. Megváltoztak a mezőgazdasági termelés lehetőségei és feltételei.

1994 végén megszületett az új hegyközségi törvény. Ezzel remélhetőleg megindult az a folyamat, mely a fogyasztók igényességével, valamint a bortermelők tudásával és lelkiismeretességével párosulva ismét megteremti a magyar bor hajdani legendás hírnevét...

Március

Böjtmás Hava – Kos Hava

Márciusban megkezdődik a munka a szántóföldön, a gyümölcsösben, szőlőben. Az asszonyok vetik a borsót, a répát, a zöldséget, a palántának való magot, dugdossák a hagymát.

Március 12. – Gergely

Az egyházi naptár szerint e napon azt a Gergely pápát ünnepelték Európa-szerte, aki pápasága idején, a VI. században, összegyűjtötte a kor keresztény népénekeit. Ebből alakult ki az úgynevezett gregorián ének és éneklési mód, a középkori Európa első egyszólamú műzenéje. A sok évszázados megfigyelések alapján a Gergely-napnak időjóslási tulajdonságot adtak: „Ha Gergely megrázza a szakállát, még áprilisban is hó lesz”. Azaz: ha Gergely napján esik a hó, későn érkezik a tavasz. Tokaj-Hegyalján Gergely napján pendül a kapa, vagyis ekkor kezdik a szőlőben a kapálást…

Március 18., 19., 21. – Sándor, József, Benedek

A három – tavaszhozó – szent ünnepe. Ha ezeken a napokon kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyarat jövendölnek, ha nem, akkor esőre lehet számítani; viszont ha kemény az idő, akkor a tavasz már közelít. Sándor, az első meleghozó nap. A népi tapasztalat a Sándor, József és a hivatalos tavaszérkezés napjához, Benedek napjához fűződő hiedelmet így fogalmazza meg: „Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget.”

Március 25. – Gyümölcsoltó Boldogasszony napja

Március 25-e egyike az év legjelentősebb Mária-ünnepeinek. Az egyház Jézus fogantatását (Conceptio Domini) ünnepli ezen a napon. Több mint hat évszázada, amikor Jézus születésének napját – bonyolult csillagászati számítások után – december 25-ben jelölték meg. Kilenc hónapot visszaszámláltak, s így rögzítették Jézus fogantatásának időpontját. „Gyümölcsoltó”-ként Magyarországon jelölik e napot, ami abból ered, hogy ebben az időszakban szokták elvégezni a gyümölcsfák tavaszi oltását, megkezdeni a szőlő metszését…

Részletek dr. Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig c. könyvéből