Bor és Biblia - Archimedia

    Ószövetség

A Szentírásban a bortermelésről először a Teremtés könyvében esik szó: „Noé pedig földművelő kezde lenni, és szőlőt ültete.

És ivék a borból és megrészegedék és meztelen vala sátra közepén” (Móz.I. 9, 20-21.)

Az iszlám hit kialakulásáig Palesztinában és környékén a bor a nép itala volt. Az Ószövetség szerint Palesztina híres volt szőlőjéről, a bor hozzátartozott az élethez, a Biblia alapvető táplálékként említi :
„Esőt adok a ti földetekre alkalmatos időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat.” 
„...kenyerem és borom is van a magam és a te szolgálód ... számára, úgy hogy semmiben sem szűkölködünk.” (Bírák könyve 19, 19.)

Valószínűsíthető, hogy vörösbort ittak, mert a bort a „szőlő vére”-ként említik. 
„Mért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái?” (Ésaiás könyve 63, 2.), vagy „... és szőlő vérét, bort ittál” (Mózes V. 32, 14.)

Az Ószövetségből tudhatjuk meg, hogy a szőlőskerteket főleg lejtőkre telepítették. 
„Szőlőket plántálsz Samariának hegyein” (Jeremiás 31, 5.). 
A talajművelésről is szól a Biblia: „Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált bele...” (Ésaiás 5, 1-2.) 
A Bibliából tudjuk azt is, hogy a szőlőt fügefára futtatták, vagy karót vertek mellé és rendszeresen tisztították a gaztól.

A szüret a vígasság jegyében folyt már azokban az időkben is. 
„Elvétetett a vígság és öröm a kertből, és a szőlőkben nem vígadnak és nem kiáltanak, bort sajtókban nem nyom a bornyomó, véget vetettem a víg éneklésnek.” (Ésaiás 16, 10.) 
Jelképként is többször megjelenik a bor az Ószövetségben. „...ímé, bensőm olyan, mint az új bor, amelynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.” (Jób 32, 19.) 
„Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve” (Ésaiás 1, 22.)

    Újszövetség

Az Újszövetségben Krisztus első csodatétele is a borhoz kötődik. A víz borrá változtatása a kánai menyegzőn történt. (János 2, 1–12.)

Krisztus példabeszédeiben olvashatjuk, hogy a bort a gyógyításban is használták: „És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba.” (Lukács 10, 34.)

Pál apostol Timótheushoz írt 1. levelében a borivást, mint egészségre hasznos dolgot ajánlja. „Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral, gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel.” (5, 23.)

Gyakran szerepel jelképként a szőlőskert, szőlőműves, szőlőtő.

Pl. János 15, 1-6., („Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” János 15, 5.), valamint Máté 20, 1–16. és 21. 33–46. 
A legfontosabb szerephez akkor jutott a bor, mikor az utolsó vacsorán az Eucharisztia megalapításakor, Jézus kenyeret és bort vett kezébe. „...és vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kionttatik bűnöknek bocsánatára.” 
(Máté 26, 27–28.) 
A keresztények Krisztus vérét, a szövetség jelképét, a bor színe alatt veszik magukhoz. A kehely a bornak, Krisztus vérének tartóedénye, az egyik legfontosabb keresztény jelkép.

Július

Szent Jakab hava – Oroszlán Hava – Nyár

Július 20. – Illés napja

Illés az Ószövetség legnagyobb prófétája, akit Éliás néven is ismernek. Mind a keleti, mind a nyugati egyház szentként tiszteli. A Biblia tanúsága szerint Illés, aki Áháv király uralkodása idején fellépett a bálványimádás ellen, a bálványt tisztelő király bosszúja elől bujdosni kényszerült, és ebben az időben, csodálatos módon, egy holló táplálta. Miután Isten a király bálványimádása miatt többéves pusztító szárazságot bocsátott az országra, csak Illés könyörgése adott esőt, ezzel is jelezve a próféta igazát. Illést az Isten tüzes lovak vontatta tüzes szekéren magához ragadta az égbe. Sok vidékünkön Illés szekerének nevezik a Göncölszekeret. Népi hagyomány szerint Illés, az Isten megbízatása alapján, rendet csinált az égben, ledobálva onnan a méltatlanná vált kevély angyalokat, és azóta is villámokat szór a rossz angyalokra és gonosz emberekre. A néphit szerint Illés küldi a nagy nyári zivatarokat, az égiháborút, különösen neve napja táján. Talán ezért e napon – félve a villámcsapásoktól – általában nem arattak. Amikor pedig megzendült az ég, azt mondták, „Illés hordókat gurigáz az égben…”, vagy, hogy „Illés most is a sátánnal csatázik”. A dél-magyarországi szőlősgazdák azt vallják, hogy Illés, Anna, Jakab három szeles nap. Ezeken a napokon vihar vagy szél dühöng. Ha az egyiken nem, akkor a másikon: „Illés meg Jakab Annát kergeti”, „Illés rossz, mert áldást nem hoz”. Megfigyelték, hogy bármilyen szárazság volt eddig,Illés napján megjön az eső. Eső idején azonban rendszerint zivatar fenyeget, nem is szabad e napon kint dolgozni a földeken, mert a mennykő belecsaphat az emberbe.

Július 22. – Mária Magdolna napja

A Magdalából (ma el-Mej-del a Genezáret-tónál, Tibériásnál) származó Mária Magdolnából, a bűnbánó szentből Jézus hét démont űzött ki az evangéliumok tanúsága szerint, ezután Mária Magdolna csatlakozott Jézushoz. Jelen volt a keresztre feszítésekor és halálakor, valamint a keresztről való levételekor és eltemetésénél. …A bűnbánók, a megtért bűnösök, a foglyok, az eltévelyedettek, az asszonyok, fodrászok, fésűkészítők, kertészek, kádárok, szőlészek, borkereskedők patrónája. Megvéd a szembetegségektől, a pestistől, a féregtől, és a szőlőt pusztító zivataroktól.

Július 25. – Jakab napja

A szőlőtermesztők szerint e napon abbahagyja a szőlő a növekedést, édesedni kezd. Jakab zivatart hozó kedvére utal az a megfigyelés: „Jakab, ha marokba találja a zabot, akkor szétszórja.” „A zab aratását Jakab napig be kell, fejezni, mert ami gabona Jakab-napig kint marad, az kint is veszik.” Jakab napja időre mutató nap is. A tiszta éjszaka bőség a kertben. A délelőtti időjárás a karácsonyi, a délutáni a karácsony utáni időjárást mutatja meg. Ha sok gomolyfelhő gomolyog az égen, akkor sok és nagy hóra kell számítani a télen. Ha igen fényes a nap, nagy hideg lesz, ha esik az eső, hideg lesz, ha süt a nap és esik, jó idő lesz… Jakab az első apostolok egyike és Péter mellett Jézustól kiváltságos szerepet kapott. Eredetileg ő is halász volt a Genezáreti-tónál. Egyik legelső tanítványnak szegődött, majd Jézus apostollá választotta maga mellé.

Júlis 26. – Anna napja

Anna napjára a legkorábban érő csemegeszőlők már édesedtek, zsendültek, megkóstolhatóak voltak. A gyümölcs, a szőlő, a termékenység és Anna névnapja így is összekapcsolódott. De az egyházi hagyomány szerint Anna volt Szűz Mária édesanyja, tehát Jézus nagyanyja… Anna-nap hajnala már nem oly meleg, ezért azt szokták mondani: „Anna asszony reggelre már hűvös, ne játssz vele!” Nagy eső szokott esni e napon. Mindenféle rovar, légy előjön, éppen ezért csukva kell tartani az ajtókat, ablakokat. Az Annák ugyanis kötényükben hordják a legyeket, bogarakat, és ahol nyitva találják az ajtót, ablakot, beöntik a kötényük tartalmát.

Részletek dr. Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig c. könyvéből