Pezsgő - Archimedia

    A pezsgő

Pezsgőkészítés csak a parafadugó feltalálása után vált lehetővé. Erjedésben lévő bort töltöttek a palackba, és az erjedés befejeztéig termelődő szén-dioxid a palackban maradt. A seprőt úgy távolították el, hogy a szénsav nagy része megmaradt.

A hautvilliersi Szent Benedek-rendi apátság pincevezetője – páter Perignon – készített először pezsgőt, valamikor az 1670 és 1715 közötti időben. Innen – a nagy titoktartás ellenére – hamar elterjedt, mert már a XVIII. században sokfelé ismerték. A XIX. századra már Európa-szerte készítettek pezsgőt.

Magyarországon először  Esch és tsa (1833), a pécsi Littke (1876), a múlt század nyolcvanas éveitől pedig a budafoki Törley (1882) cég foglalkozott pezsgőgyártással. Törley József (1857–1909) jó technikai  érzékkel és az új iránti fogékonysággal megáldott ember volt. Reimsben a Roederer, majd a Delbeck gyárban dolgozott. Franciaországban alapította meg saját pezsgőgyárát, mely 1882-ben Promontorra (Budafok) települt. Üzemét egy francia származású művezető, bizonyos Louis François működtette. Alapbornak kezdetben a promontori, sashegyi, később az etyeki borokat használták. A François testvérek – Louis és César – 1886-ban saját gyárat alapítottak, s az 1896-os millenniumi kiállításon mutatták be pezsgőjüket. A két háború közötti időszakban Budafokon 18 cég működött.

Az államosítás során (1950) létrehozták a Hungária pezsgőgyárat. Majd a későbbiekben országszerte új gyárakat alapítottak: Pécs, Hosszúhegy, Izsák, Kiskunhalas, Kecskemét, Balatonboglár városokban. A nyolcvanas években a Hungarovin megvette a François családtól a névhasználat jogát, valamint a technológiát. Azóta Hungária, Törley és François pezsgőt gyárt. Napjainkban a budafoki pezsgőgyárak mellett Izsákon folyik említésre méltó pezsgőgyártás.

    Törley József

Budafok a századfordulóra az Osztrák–Magyar Monarchia leghíresebb települése lett, mert egyetlen volt, ahol pótadót nem vetettek ki. A borkereskedelem révén Budafok jelentősége folyamatosan növekedett. Nagyobb osztrák és magyar borkereskedő cégek, amelyek Budapesten képviselettel, üzlet-irodaközponttal rendelkeztek, Budafokon rendezték be pincészeteiket.

Az egykori Promontor-Budafokon a Péter-Pál u. 578 alatt nyitotta meg kapuját a François Lajos irányította Törley pezsgőgyár 1882-ben. Törley József (1858. január 10. – 1907. július 28.) 1890-ben helyezte át gyárát az Anna utcába, ahol 20 000 négyzetméteres pincét létesített. Pezsgőgyára a legmodernebb volt ekkor Magyarországon. A Törley pezsgőgyár a XIX. század végén a jó alapanyagot biztosító Etyek és környéke szőlőhegyeiről, pincéiből vásárolta a pezsgőnek valót. Ennek és a kitűnő marketing munkának köszönhetően az Osztrák-Magyar Monarchiában, majd később is a Törley pezsgőkészítmények a gyáralapítás után hamarosan európai, sőt világhírnévre tettek szert. A Törley pezsgők a feltörekvő polgárság, és a volt nemesi előjogúak kedvelt és státusszimbólum-italává vált, ami ünnepi alkalmak italának számított. Az 1885. évi budapesti Országos Általános Kiállításon a cég italai sikeresen szerepeltek. A kiállítási katalógusban önálló rajzos reklámmal mutatkoztak be. A kiállításon a „Bor és egyéb szeszes italok” címszó alatt, a IX. csoportban szerepelt Törley az 1341-es sorszám alatt, a katalógus szerint „egyedüli franczia módszer szerint előállítva, saját pavillonjában.” Ebben az évben a kitűnő minőségű Törley pezsgőkből már évente 150 000 palackot állítottak elő, és nemcsak Európában, hanem Ázsiába és Amerikába is exportáltak. 5–20 munkás között dolgozott a gyárban. Az 1885. Évi nagy kiállítás aranyérme után a cég 1893-ban elnyerte az Országos Iparegyesület aranyérmét is. 1896-ban már 60 munkással dolgozott és 20 lóerős gőzgépe is a pezsgőkészítést szolgálta. 1898-1899-ben a Monarchia legnagyobb pezsgőgyáraként már 1 millió palack pezsgőt állított elő. Sikerei nemcsak gazdasági, hanem társadalmi téren is követték, 1896. április 1-jén magyar nemességet kapott az uralkodótól, I. Ferenc József császártól.

Híres pezsgő márkája volt a Talizmán, amit már 1885-ben is reklámozott, majd a Casino pezsgő. Később számos más pezsgőmárkanevet vezetett be.

A Törley pezsgőgyár a második világháborúban súlyos veszteségeket és károsodásokat szenvedett, a fő épületének művészi kivitelezésű és egyedi Zsolnay csempékkel díszített épületrészeit az orosz katonaság és félreértelmezett osztályöntudat-indulat pusztította. A Törley Pezsgőüzemet 1948-ban államosították, majd 1989–90-ben a rendszerváltás újra és végletesen a családtól idegen kezekbe juttatta a szerencsétlenül kialakított kárpótlási törvény miatt. A Henkell német befektető csoport vásárolta meg. A Törley pezsgők azonban továbbra is hirdetik és fenntartják egykori készítőjük európai hírnevét.

(Csoma Zsigmond)

    Louis és César François

Magyarországon a pezsgőkészítés története a XIX. század elejére tevődik. Pozsony, az ország akkori fővárosa járt az élen ebben. Nem véletlen ez, hiszen a német polgárosodott lakossága, illetve az országgyűlések a társasági-közösségi élet központjává tették a várost, amely Bécshez, az osztrák birodalmi központhoz is félnapi kocsizás távolságára esett.

A XIX. század második felében, az Osztrák-Magyar Monarchiában, majd 1873-tól, a főváros városegyesítése után, Budapest és környéke, főleg Promontor-Budafok lett a magyarországi pezsgőkészítés központja. Különösen Törley Józsefnek, és munka-tőketársa, majd az önállósodás után részben konkurense, Louis Françoisnak köszönhetően.
Valódi francia eljárást François vezetett be az 1880-ban alapított, néhány munkással dolgozó pezsgőgyárában, pincészetében. Tőketársa Paholtzky József volt, akivel 1891-ig, Paholtzky kilépéséig tulajdonostársak voltak. Később mások is alapítottak pezsgőgyárat Budafokon, így  Péter-Pál utca 10-ben 1893-ban Éder Mihály,  akinek a pezsgőgyárát 1902-ben Stenczinger és társa vett át. A Péter-Pál utca 40-ben 1910-ben kezdte meg pezsgőgyártási vállalkozását a Budapesti Kereskedelmi Rt. Ezek a pezsgőgyárak a helyi borkészletet is felvásárolták, noha természetesen nem csak erről a vidékről biztosították a pezsgő alapanyagát.

François különös hangsúlyt fektetett a megfelelő alapanyag, szőlő-pezsgőalap felkutatására. A Buda közeli Etyeki borvidéken talált elég magas savtartalmú, zamatos bort adó szőlőt, ahonnan rendszeresen vásároltatta fel a termést. Etyek és környéke ettől az időtől számít pezsgőalapanyagtermelő vidéknek.

A François pezsgők rendkívül finom, gondos technológia alapján készült, érlelt pezsgők voltak. Míg Törley József jó, de nagymennyiségű pezsgőket gyártott, addig a visszaemlékező öreg pince-pezsgőmesterek szerint a François cég kevesebb, de magasabb minőségű, különleges pezsgőket készített. Különlegességeik a XIX. század végén, XX. század első felében, a Monopol demi sec, az Extra dry England, a Vin brut, a Transilvánia, a Varte blanche, a Cremant rose, a Tarokk. A kíváló minőséget az 1896. Évi bordeuxi kiállítások „Diplome d,  honneur” és az 1897. Évi párizsi kiállításon „Grand Prix” kitüntetései is igazolták. Elsősorban Franciaországba, Hollandiába, Németországba exportálták a pezsgőket.

François Lajos 1921-ben meghalt, de az ugyanebben az évben a cég vezetésébe belépő François Cézár, aki 1886 óta cégvezetőként dolgozott a gyárban, vitte tovább a céget újabb sikerekre.

1948-ban államosították a gyárat, majd a Törley pezsgőgyárral összevonták. Ez annál könyebb volt annak idején, mert a két gyár egymás tőszomszédságában dolgozott már a XIX. század végétől. A régi önálló François pezsgőmárkákat az utóbbi évtizedben ismét készíti a Hungarovin Törley Pezsgőgyára, illetve a privatizáció után a Henkell csoporthoz tartozó pezsgőgyár.

(Csoma Zsigmond)

Május

Pünkösd hava vagy kettősök hava – tavaszutó

Május a természet kibontakozásának, a termékenységnek a hónapja, a virágnyílás, rózsanyílás fő ideje. Többnyire májusban ünneplik a Pünkösdöt, ezt a másik mozgó ünnepet, ezért májust Pünkösd havának is nevezik. Baranyában azt mondják: „Ha pünkösdkor szép az idő, sok bor lesz”.

Május 1. – Majális

Már régóta közös kirándulások, ünnepi lakomák szokása is tartozik a naphoz. A majálist, a vidám népmulatságot rendszerint valamelyik közeli erdőben tartották, s a magukkal vitt ételt, italt fogyasztották. Később egész sokadalommá szélesedett a majális, volt ott zsákbanfutás, póznamászás, birkózóverseny, erőmérés, lóverseny, ének és tánc, katonazene. Május elseje a májusfa állításának ideje is. Május elsejére virradó éjfélkor a legények szeretőjüknek állítottak májusfát: pántlikákat, selyemkendőt s egy fehér, átlátszó üvegben vörösbort kötöztek rá. Közben a lányos ház kerítését zöld ágakkal díszítették, de ezt a háziak korán reggel sietve eltüntették. A falu népe reggelre kelve kíváncsian vizsgálta, melyik lány háza előtt magaslik májusfa, közben találgatták, ugyan ki állíthatta. A fa ledöntésére a hónap végén került sor.

Május 6. – Babevő János napja

A soproni német szőlőtermesztők a szőlőben köztes növényként babot is termesztettek, ahonnan a „poncihter” név is származott. A német babtermesztő „Bonenzüchter” név népetimológiai változata lett a poncihter. Ezt a nevet a magyarországi népleírások is átvették, és használták a soproni parasztpolgárok és a módos városi polgárok elnevezésére. A szőlő, a bab és a bor jól megfért egymással, hozzájárulva évszázadokon át a városi polgárok jómódjához. Sopron a 18–19. századra a legnagyobb nyugati irányú borexportot bonyolította le. Soproni név alatt keltek el a belső-dunántúli, balatoni, somogyi, sőt még a tolnai borok is. A borkereskedő város polgári életformájához szorosan hozzátartozott a borkereskedelem nemcsak a saját borral, hanem a más vidékek jóminőségű boraival történő sáfárkodás is.

Májusi fagyosszentek

Általában a középső hármat, Pongrácot, Szervácot és Bonifácot nevezzük fagyosszentnek, de valójában többen vannak. A „három -ác” napjai: május 12.,13., illetve 14. Legendájuk szerint Pongrác, Szervác és Bonifác a kereszténység első évszázadaiban élt. Pongrácot 14 éves korában Diocletianus császár uralkodása idején – keresztény hitéért lefejezték; Szervác a mai Belgium területén lévő Touger püspöke volt, és aggastyánként 384-ben szenvedett vértanúhalált; Bonifácot, aki 675 körül született Angliában, majd német hittérítő, sőt mainzi érsek lett, szintén idős emberként ölték meg a német pogányok. Nálunk fagyosszentekként emlegetik őket, Németországban „három szigorú úr”-ként vagy, „jeges szentek”-ként tartják számon, Franciaországban „szőlőfagyasztóknak” nevezik. A nevükhöz fűződő fagyok május közepe táján szinte minden évben jelentkeznek, és a mezőgazdaságban gyakran súlyos károkat okoznak, ugyanis az addig egyenletesen emelkedő hőmérséklet nemegyszer fagypont alá süllyed.

Május 12. – Pongrác napja

A három fagyos nap közül az elsőn, Pongrác napján évszázados tapasztalat szerint a tavaszi meleg időjárás hirtelen hidegre fordul, sőt fagy is jelentkezhet, ami "leszüreteli a szőlőt", tönkreteszi a vetést. Védekezésül trágyát égettek-füstöltek a szőlőkben. A megfigyelés szerint sokfelé azt tartják, hogy amilyen a Pongrác-napi időjárás, olyan lesz Orbánkor is. Mivel fagy is várható Pongráckor, nem ajánlatos palántázni, mert a gyenge palánták lefagynak. Ha esik az eső, akkor a gazda örül is meg szomorkodik is, mivel az eső jót tesz a mezőnek, viszont árt a szőlőnek.

Május 13. – Szervác napja

Szervác napja a fagyosszentek második napja. Szervác viselkedése nem különbözik Bonifácétól. Baranyában hallani a következőt: „Sok bort hoz a három ác, ha felhőt egyiken se látsz.”

Május 14. – Bonifác napja

A három fagyosszent idején három napig nem lehetett kapálni a szőlőhegyeken, mert akkor nem termett a népi hiedelem szerint a szőlő.

Május 25. – Orbán napja

Orbán – egyes helyeken: Urbán – középkori szent, akinek kultusza leginkább az Alföldön, Észak-Magyarországon és a Nyugat-Dunántúlon alakult ki a 17. században a Kárpát-medencében. A neki szentelt kápolnákkal, szobrokkal elsősorban a szőlőhegyeken vagy azok környékén lehet találkozni, hiszen tőle várják a szőlők védelmét, megóvását, a növénybetegségek elhárítását. Alakját hordókra, szőlészeti munkaeszközökre is kifaragták ugyanezen célból. Miután római pápa volt, mindig pápai ornátusban, fején a tiarával, kezében aranykehellyel ábrázolják, de minden tiszteletük mellett erősen meg is bírálják: ha szép, meleg idővel érkezik, akkor szobrát a vásártéren vagy faluközpontban finom posztóval letakart asztalra állították, megkoszorúzták, borral meglocsolták, kaláccsal megajándékozták. Ha azonban esővel, hideggel virradt meg a napja, sárral dobálták meg.

Részletek dr. Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig c. könyvéből