Pezsgő - Archimedia

    A pezsgő

Pezsgőkészítés csak a parafadugó feltalálása után vált lehetővé. Erjedésben lévő bort töltöttek a palackba, és az erjedés befejeztéig termelődő szén-dioxid a palackban maradt. A seprőt úgy távolították el, hogy a szénsav nagy része megmaradt.

A hautvilliersi Szent Benedek-rendi apátság pincevezetője – páter Perignon – készített először pezsgőt, valamikor az 1670 és 1715 közötti időben. Innen – a nagy titoktartás ellenére – hamar elterjedt, mert már a XVIII. században sokfelé ismerték. A XIX. századra már Európa-szerte készítettek pezsgőt.

Magyarországon először  Esch és tsa (1833), a pécsi Littke (1876), a múlt század nyolcvanas éveitől pedig a budafoki Törley (1882) cég foglalkozott pezsgőgyártással. Törley József (1857–1909) jó technikai  érzékkel és az új iránti fogékonysággal megáldott ember volt. Reimsben a Roederer, majd a Delbeck gyárban dolgozott. Franciaországban alapította meg saját pezsgőgyárát, mely 1882-ben Promontorra (Budafok) települt. Üzemét egy francia származású művezető, bizonyos Louis François működtette. Alapbornak kezdetben a promontori, sashegyi, később az etyeki borokat használták. A François testvérek – Louis és César – 1886-ban saját gyárat alapítottak, s az 1896-os millenniumi kiállításon mutatták be pezsgőjüket. A két háború közötti időszakban Budafokon 18 cég működött.

Az államosítás során (1950) létrehozták a Hungária pezsgőgyárat. Majd a későbbiekben országszerte új gyárakat alapítottak: Pécs, Hosszúhegy, Izsák, Kiskunhalas, Kecskemét, Balatonboglár városokban. A nyolcvanas években a Hungarovin megvette a François családtól a névhasználat jogát, valamint a technológiát. Azóta Hungária, Törley és François pezsgőt gyárt. Napjainkban a budafoki pezsgőgyárak mellett Izsákon folyik említésre méltó pezsgőgyártás.

    Törley József

Budafok a századfordulóra az Osztrák–Magyar Monarchia leghíresebb települése lett, mert egyetlen volt, ahol pótadót nem vetettek ki. A borkereskedelem révén Budafok jelentősége folyamatosan növekedett. Nagyobb osztrák és magyar borkereskedő cégek, amelyek Budapesten képviselettel, üzlet-irodaközponttal rendelkeztek, Budafokon rendezték be pincészeteiket.

Az egykori Promontor-Budafokon a Péter-Pál u. 578 alatt nyitotta meg kapuját a François Lajos irányította Törley pezsgőgyár 1882-ben. Törley József (1858. január 10. – 1907. július 28.) 1890-ben helyezte át gyárát az Anna utcába, ahol 20 000 négyzetméteres pincét létesített. Pezsgőgyára a legmodernebb volt ekkor Magyarországon. A Törley pezsgőgyár a XIX. század végén a jó alapanyagot biztosító Etyek és környéke szőlőhegyeiről, pincéiből vásárolta a pezsgőnek valót. Ennek és a kitűnő marketing munkának köszönhetően az Osztrák-Magyar Monarchiában, majd később is a Törley pezsgőkészítmények a gyáralapítás után hamarosan európai, sőt világhírnévre tettek szert. A Törley pezsgők a feltörekvő polgárság, és a volt nemesi előjogúak kedvelt és státusszimbólum-italává vált, ami ünnepi alkalmak italának számított. Az 1885. évi budapesti Országos Általános Kiállításon a cég italai sikeresen szerepeltek. A kiállítási katalógusban önálló rajzos reklámmal mutatkoztak be. A kiállításon a „Bor és egyéb szeszes italok” címszó alatt, a IX. csoportban szerepelt Törley az 1341-es sorszám alatt, a katalógus szerint „egyedüli franczia módszer szerint előállítva, saját pavillonjában.” Ebben az évben a kitűnő minőségű Törley pezsgőkből már évente 150 000 palackot állítottak elő, és nemcsak Európában, hanem Ázsiába és Amerikába is exportáltak. 5–20 munkás között dolgozott a gyárban. Az 1885. Évi nagy kiállítás aranyérme után a cég 1893-ban elnyerte az Országos Iparegyesület aranyérmét is. 1896-ban már 60 munkással dolgozott és 20 lóerős gőzgépe is a pezsgőkészítést szolgálta. 1898-1899-ben a Monarchia legnagyobb pezsgőgyáraként már 1 millió palack pezsgőt állított elő. Sikerei nemcsak gazdasági, hanem társadalmi téren is követték, 1896. április 1-jén magyar nemességet kapott az uralkodótól, I. Ferenc József császártól.

Híres pezsgő márkája volt a Talizmán, amit már 1885-ben is reklámozott, majd a Casino pezsgő. Később számos más pezsgőmárkanevet vezetett be.

A Törley pezsgőgyár a második világháborúban súlyos veszteségeket és károsodásokat szenvedett, a fő épületének művészi kivitelezésű és egyedi Zsolnay csempékkel díszített épületrészeit az orosz katonaság és félreértelmezett osztályöntudat-indulat pusztította. A Törley Pezsgőüzemet 1948-ban államosították, majd 1989–90-ben a rendszerváltás újra és végletesen a családtól idegen kezekbe juttatta a szerencsétlenül kialakított kárpótlási törvény miatt. A Henkell német befektető csoport vásárolta meg. A Törley pezsgők azonban továbbra is hirdetik és fenntartják egykori készítőjük európai hírnevét.

(Csoma Zsigmond)

    Louis és César François

Magyarországon a pezsgőkészítés története a XIX. század elejére tevődik. Pozsony, az ország akkori fővárosa járt az élen ebben. Nem véletlen ez, hiszen a német polgárosodott lakossága, illetve az országgyűlések a társasági-közösségi élet központjává tették a várost, amely Bécshez, az osztrák birodalmi központhoz is félnapi kocsizás távolságára esett.

A XIX. század második felében, az Osztrák-Magyar Monarchiában, majd 1873-tól, a főváros városegyesítése után, Budapest és környéke, főleg Promontor-Budafok lett a magyarországi pezsgőkészítés központja. Különösen Törley Józsefnek, és munka-tőketársa, majd az önállósodás után részben konkurense, Louis Françoisnak köszönhetően.
Valódi francia eljárást François vezetett be az 1880-ban alapított, néhány munkással dolgozó pezsgőgyárában, pincészetében. Tőketársa Paholtzky József volt, akivel 1891-ig, Paholtzky kilépéséig tulajdonostársak voltak. Később mások is alapítottak pezsgőgyárat Budafokon, így  Péter-Pál utca 10-ben 1893-ban Éder Mihály,  akinek a pezsgőgyárát 1902-ben Stenczinger és társa vett át. A Péter-Pál utca 40-ben 1910-ben kezdte meg pezsgőgyártási vállalkozását a Budapesti Kereskedelmi Rt. Ezek a pezsgőgyárak a helyi borkészletet is felvásárolták, noha természetesen nem csak erről a vidékről biztosították a pezsgő alapanyagát.

François különös hangsúlyt fektetett a megfelelő alapanyag, szőlő-pezsgőalap felkutatására. A Buda közeli Etyeki borvidéken talált elég magas savtartalmú, zamatos bort adó szőlőt, ahonnan rendszeresen vásároltatta fel a termést. Etyek és környéke ettől az időtől számít pezsgőalapanyagtermelő vidéknek.

A François pezsgők rendkívül finom, gondos technológia alapján készült, érlelt pezsgők voltak. Míg Törley József jó, de nagymennyiségű pezsgőket gyártott, addig a visszaemlékező öreg pince-pezsgőmesterek szerint a François cég kevesebb, de magasabb minőségű, különleges pezsgőket készített. Különlegességeik a XIX. század végén, XX. század első felében, a Monopol demi sec, az Extra dry England, a Vin brut, a Transilvánia, a Varte blanche, a Cremant rose, a Tarokk. A kíváló minőséget az 1896. Évi bordeuxi kiállítások „Diplome d,  honneur” és az 1897. Évi párizsi kiállításon „Grand Prix” kitüntetései is igazolták. Elsősorban Franciaországba, Hollandiába, Németországba exportálták a pezsgőket.

François Lajos 1921-ben meghalt, de az ugyanebben az évben a cég vezetésébe belépő François Cézár, aki 1886 óta cégvezetőként dolgozott a gyárban, vitte tovább a céget újabb sikerekre.

1948-ban államosították a gyárat, majd a Törley pezsgőgyárral összevonták. Ez annál könyebb volt annak idején, mert a két gyár egymás tőszomszédságában dolgozott már a XIX. század végétől. A régi önálló François pezsgőmárkákat az utóbbi évtizedben ismét készíti a Hungarovin Törley Pezsgőgyára, illetve a privatizáció után a Henkell csoporthoz tartozó pezsgőgyár.

(Csoma Zsigmond)

Június

Szent Iván hava – Rák hava – Nyárelő

A Pünkösd mozgó ünnepként május végén vagy június elején megtartott ünnep, a húsvéti ünnepkör lezárása. Az egyház a Szentlélek Jézus által megígért eljövetelét és az egész világon való szétáradását ünnepli. A Pünkösd, mint ünnep, korábbi eredetű. A Pünkösd ugyanis a zsidó vallásban Peszah – azaz Húsvét – után következő ötvenedik napon volt. A legjellegzetesebb a pünkösdi népszokások közül a pünkösdi királyválasztás, amely ügyességi próbákkal, vetélkedéssel – lovasversennyel, bikahajszolással, bothúzással, kakasütéssel – járt...A pünkösdi király kiváltságai közé tartozott – például Dunántúl egyes vidékein –, hogy egy évig ingyen ihatott bort a kocsmában, annak árát az elöljáróság vagy a helybéli földesúr fizette.

Június 8. – Medárd napja

Medárd 458-ban született frank eredetű püspök, szent volt. Legendája szerint már gyermekként segített a szegényeken, köpenyét egy vak koldusnak, lovát egy földművesnek adta. A néphit szerint ha Medárd-napon esik, negyven napon át esős idő várható. A gabonaaratás és a szüreti munka védőszentje.

Június 14. – Éliás napja

Háztetőket tépett le, kocsikat borított fel, fákat csavart ki tövestül régen a dühöngő szélvihar Éliás napján. Somlón is emlékeznek olyan esetre, hogy hordókat döntött fel és görgetett le a vihar, sőt borosszekeret is magával ragadott a mély dűlőutakon lehömpölygő áradat. Már hajnalban lehetett következtetni a beálló időváltozásra. Ha a kelő napot szürke felhő övezte, biztosan megérkezett délutánra a neve napját ünneplő Éliás.

Június 15. – Vida – Vid – Vitus napja

Mindenütt azt tartják, hogy most fordul meg az időjárás. A rákok – a muravidékiek szerint – e napon kijönnek a folyó partjára, várják a változást. A Vid-napi időjárás termésjósló is. Jó idő esetén jó termés, rossz idő után rossz termés várható. Ha Szent Vid napján eső esik, hibás lesz az árpa, mondogatták már régóta. Vitus napján rendszerint viharos, zivataros az idő, ilyenkor gyertyát gyújtottak. Vid vértanú, szent életét a Martyrologium Hieronymianum 450 táján említi, más források szerint 303 táján halt vértanúhalált. Legendája szerint Szicíliában született pogány szülőktől.

Úrnapja

A magyar nyelvterület katolikus vidékein e napon koszorút fonnak virágokból, elviszik a templomba, megszenteltetik. A tornácra, az ajtó fölé akasztják az úrnapi koszorút. Ha jön „a nagy idő”, három szál virágot kihúznak a koszorúból, és egyesek tűzben, mások szentelt gyertya lángjában égetik el, a hamuját a védendő termény földjébe, a szőlő négy sarkába elássák. A Balaton-felvidéken az úrnapi körmenet sátrának növényeit hazavitték és kis kereszt alakba összekötve a szőlőterület négy sarkára szúrta a szőlősgazda, ezzel is bekertelve, védve a szentelmény erejével a szőlőterületét és a szőlőtermését.

Az Úrnapja mozgó ünnep, a Szentháromság vasárnapját követő csütörtök. Ezen a napon az egyház újra megünnepli az Utolsó vacsora misztériumát, minthogy erre a nagyheti gyász miatt nem volt igazi alkalom. Az Úrnapját (Corpus Domini) a 13. század óta ülik meg. Az egyház szándéka szerint ez az ünnep azt hangsúlyozza, hogy Jézus mennybemenetele után is a hívek között maradt az Oltáriszentség képében. Mindenütt körmeneteket tartanak. Körbehordozzák az Oltáriszentséget, a négy égtáj szerinti, zöld ágakkal, virágokkal díszített alkalmi oltároknál megállnak, imát mondanak. A vallásos körmeneteket – különösen a középkorban – nagy vigasságok követték. Krónikások jegyezték fel, hogy 1501-ben, a budavári úrnapi ünnepségen a főtér díszes szökőkútjából bor folyt, s mindenki ihatott belőle kedve szerint. A népi hitvilág a Szentség körülhordozásának a gonoszt, a betegséget, a természeti csapásokat elűző varázserőt tulajdonít.

Június 24. – Szent Iván napja

A nyári napforduló napjának ünnepe, amit Európa-szerte lángoló tűz gyújtásával ünnepeltek meg.

Részletek dr. Csoma Zsigmond: Szent Vincétől Szent János poharáig c. könyvéből