A tarisznyák kialakulásában – mint a tárolók többségénél – a bőrtömlők utánzása jelentették a kezdeti szintet. Erre mutatnak azok a borz- illetve borjúbőr tarisznyák, amelyek egész bőrből készültek, a fej is megmarad fedélként. Ügyesebb pásztorok, parasztok maguk is elkészítik, gyakori nyersanyaga a másodlagos felhasználású csizmaszár, vagy tüsző. A legszebbek azonban a szűcsök és szíjgyártók készítette darabok, utóbbiak között a Dunántúlon külön táskások is akadtak. A szűcsök gyártotta, Erdélyben általános lapos, fedél nélküli, timsós bőrből készült tarisznyák dísze az oldalak összeerősítése, amelyet a felhasogatott vállszíj végeivel fűztek össze. Elejére a szűcsornamentikával csaknem azonos, főleg rátétes minták kerültek, kevés hímzéssel, sallanggal, bőr rojtokkal. [Tarisznya - Erdély]
A szíjgyártók készítette tarisznyák alapanyaga az erős növényi cserzésű borjú-, marhabőr. E cserzésforma jelentősége a díszítő módokban is szerepet játszik. A gyakori dúcnyomás csak ezen a bőrön őrzi meg maradandóan a mintát. [Tarisznya ivócsanakkal - Felvidék] A dúc a faragó emberek munkája, a környezet jeleneteit, állatait ábrázolták legszívesebben. A ma ismert, tipikusnak elfogadott tarisznyák újabb keletűek, kedveltségüket valószínű annak is köszönhetik, hogy megjelenésük emlékeztet a régi tarsolyformára. Elterjedésük egyrészt a vadászattal, másrészt valószínű a német merinói birka pásztorkodásával függ össze. Leggyakoribb az előfordulása a Dunántúl és a Felvidék juhászai között. Mellettük az erdőkerülők, csőszök, az útonjárók elengedhetetlen tartozéka. Díszítő eljárásaik az említett dúcnyomáson kívül a rátét, az áttörés és a szőrmebetét, alátét volt. Ezeknek a kombinációiból alakították ki a legszebb darabok fedelét. [Tarisznya - Bács-Kiskun megye; Tarisznya - Dunántúl] Ritkán előfordul a fémdíszítés, a határos délszláv terület tarisznyáinál gyakori. [Tarisznya és részlete - Hunyad megye]
Csíkmunka a lószerszám sallang. Kötése, fűzése a bőrfonás technikai bravúrja. Szíjgyártó munka, ügyesebb csikósok maguk is elkészítették. A szálak vezetésével, egymásba bújtatásával bonyolult mintázatot alakítottak ki, amely méltán nyerte el a külföld elismerését. [Sallangos hám]
A különböző lábbeliken a díszítőtechnikák a funkcióból eredően ritkábbak. Megtalálhatók a régebbi típusú, csonttal készített vonalas, az apró beütött [Csizma és részlete - lelőhely ismeretlen] és a rátétes minták, a hosszúszárú lábbeliknél a torok szakszerű ráncolása, amelynek a legszebb példái a muzsikaráncú csizmák. [Csizma és részlete - Erdély] A legújabbakon a varrógéppel kialakított vonalas minták, a tűzés terjedt el. Mindezek mellett a divat is befolyásolta formai változatosság esztétikai értékként jelenik meg. Érdemes külön megemlíteni a bocskorokat, amelyek a számtalan forma mellett a fűzések sokféleségével tűnnek ki, különösen a lábfejet borító, fedeles bocskoroknál találunk a déli vidékeken különleges megoldásokat. [Gyermek bocskor - Délvidék] tovább...
